Korábban írtam már blogot. A családnak is, amikor Londonban voltam tavaly, üzleti úton, hogy tudják, hogy merre járok, miket látok. De most jött egy mindent elsöprő elhatározás, hogy nekem kellene egy másik blog is, amiben a virágokról írok. Néhányan nyilván vakargatják majd a fejüket, hogy hogyan lehet blogot írni a virágokról, de majd meglátják, hogy így. Persze ilyenkor nyilván kevesebb izgalmas téma van, mert jön a tél, a növények pedig pihenni indulnak, már aki, mert ma tettem egy felfedezést.
Olykor odasétálok a virágaimhoz az ablakpárkányon és megvizslatom őket közelebbről. Vagy a nappaliban mélyülök el egy-egy növény szépségében. Ma volt egy találkozóm, egy minimanó kis zöldikét cseréltem, kaptam egy csodás bokros korallvirágot cserébe, még van rajta egy pindurka kis piros virág. Nagyon édi. Ilyen nagy korallom még nem is volt. Sajnos egyet épp a héten dobtam ki, mert valószínüleg sikerült túllocsolnom, ő meg csórikám kirohadt. A másikat meg mosogatószeres dörzsis szivaccsal kellett lemosnom, mert tetves lett. Remélem most már megmarad, úgy láttam, hogy hozott most friss kis zöld hajtásokat.
Na, de visszatérve a nem pihenni szándékozó növényekre, az orchidea, ami nagymamámtól költözött át a nyáron, az bizony virágszárat készül növeszteni. Velem meg madarat lehetne fogatni, mert ilyen még nálam nem volt egy orchideával sem. Sőt, sikerült egyet-kettőt tönkre tennem sajnos. De úgy néz ki, hogy vele egymásra hangolódtunk, mert nagyon szépen növesztette eddig a léggyökereit és most úgy tűnik, hogy virágozni is készül. Ha jól tippelek, ami abszolút nem biztos, mivel még sosem láttam orchideát virágszárat növeszteni és virágozni, akkor szerintem amúgy november vége felé fog virágozni. Legalább látni fogom, hogy milyen. Egy másik mini orchidea pedig babát növesztett. Sajnos az anyanövény elég rossz bőrben, van három minim, ami most sajnos csak vegetál. De remélem azért magukhoz térnek lassan.
Aztán van még nekem egy banánom is, amit sajnos szeptemberben nagyon ‘megtizedeltek’ ezek az átkozott poloskák. :'( De valószínüleg túlélő típus, mert minden tönkrement levelét levágtam, illetve a kis hajtást, ami a tövében van szintén megnyírtam kicsit. Muszáj volt, nagyon bebarnult a levelek vége. De azóta folyamatosan hozza a leveleket, amik gyönyörű szép zöldek.
Kint az erkélyen a muskátlim is készül épp virágozni. Meg van buggyanva szegény. Májusban az önkormányzat nálunk osztott három tő muskátlit mindenkinek ingyen. Gyönyörű példányok voltak. Egész nyáron szépen virágoztak. Amíg meg nem jelentek ezek a francos dögök és ezekből a szegényekből is ki nem szívták az életet. De most alig pár kis levélkével az egyik virágot bontani készül. Ki érti ezt. 🙂
Úgy nézem végre a vitorlavirág is kezd magához térni, mert hozott friss leveleket. Eddig szegény sokszor volt iszonyú kókadt, hiába locsoltam meg.
Facebookon tagja vagyok egyébként rengeteg virágos csoportnak. Hétfőn voltam is egy csoporttársamnál. Neki is vittem egy cserép zöldikét, cserébe kaptam egy hatalmas fikuszt, ami most bontja ki a friss levelét, amit hozott, egy jukkát, egy sarjikát és rengeteg hajtást. Három üvegben gyökereztetem őket éppen.
A zöldikének egyébként sztorija van. A férjem egyszer jött fel, hogy valaki kidobta a virágot, ott volt a kukánál. Gyönyörű dús növény, tele babákkal. Hát több sem kellett nekem, mondom a folyosóra majd kitesszük a félemeletre. De rájöttem, hogy nem lesz az jó, mert télen baromi hideg van ott, nem bírná ki szegényt. Mit volt mit tenni, maradt a lelkem. Leszedtem a babákat róla, 12 darab volt. Rengeteg embernek küldtem belőle. 🙂 Még mindig vannak rajta babák, de már szerintem ezeket nem fogja tudni mind kinevelni. Szerintem a nagyobbakat megpróbálom kigyökereztetni, a kicsik meg annyira picik, hogy szerintem azok nem maradnak majd meg.
Ha tudnék, akkor írnék egy hogyan lettem posztot, ha lenne konkrét idő, amikor valóban a bolondja lettem a virágoknak. De igazából meg nem tudnám mondani, hogy mikor kezdődött az egész. Mondjuk az utóbbi egy évben kétségkívül erősebb lett a kötődés a növényekkel. Mondjuk előtte is erős volt, de most erősebb lett.
Nagyon régen, még középiskolás koromban az imádott nagyimtól kaptam egy gyönyörű fikuszt. Hatalmas méregzöld levelekkel. Tönkretettem, megöltem, ami azóta is nagyon bánt. A nagyim már nem él és valahányszor eszembe jut a fikusz, a sírás kerülget. De akkor még nem voltam elég érett a virágozáshoz. Volt sok kaktuszom is, Madagaszkár pálmám és háromélű kutyatejem is. De ezeket is vagy én nyírtam ki vagy rajtam kívülálló okok miatt mentek tönkre.
Aztán lassan három és fél éve ideköltöztünk és megörököltem a nagyi virágait. Sajnos sok tönkrement, mert ritkán jöttünk át még a költözés előtt és akkor sem nagyon foglalkoztam velük. Volt elég gond a költözéssel meg a felújítással, amit csináltunk. Sajnos egy gyönyörű kroton is áldozat lett, amit azóta is nagyon sajnálok. De a kitartóbb darabok még mindig pompáznak. A két difiből most már hat van, a dracénából is három. A futóka is már három babában van, kiegészülve egy nagy cserépben azokkal, akik nagymamámtól jöttek át.
Szóval az utóbbi egy-két évben kattantam igazán rá a virágokra. Nem keresek különleges példányokat vagy ilyesmi. Vagy elcsábulok a különböző boltokban vagy kapok szülinapra, névnapra, évfordulóra és így szépen növekszik folyamatosan a létszám. 🙂 Amit én egyáltalán nem bánok, egy kicsit sem. 🙂
Egyébként most kísérletezem, de erről majd holnap hozok egy bejegyzést. Addig is előre is jó hétvégét meg kellemes péntek délutánt mindenkinek.
Kommentek